nos, el is érkeztünk a nightmares and dreamscapes novellagyujtemény általam legjobban várt kisfilmjéhez. az autopsy room four nemcsak a kötet legjobb darabja, de talán az egyik legzseniálisabb king novella is egyben.
tehát a film igen nagy hátszéllel indult, de ugyan ezen okok miatt nagyon nagyok voltak az elvárásaim is. főleg, mivel a novella tipikusan a nehezen megfilmesíthető irások közé tartozik, hogy tulajdonképpen egy monológ a történet 90%-a.
egy férfit szállítanak a kórház bonctermébe. mivel golfozás közben infarktust kapott és így most a boncolására vár. szo szerint vár, hisz valójában (és ezzel gondolom nem lövök le nagy poént) nem halt meg, csupán teljesen megbénult. de az agya és a tudata tiszta és eleven.
az alaptörténetben bemutatott tehetetlenség kísértetiesen emlékeztet a gerald's game-re (itthon: bilincsben), ami a kedvenc king regényeim egyike. itt is a változtatni-képtelenség bénító érzése az, ami igazán hat az olvasóra, nézőre. mindez ráadásul igen jól van képernyőre álmodva, még a bosszantóan béna cgi animáció ellenére is, amely szerencsére csak rövid ideig rombolja az össképet. a szereplők tökéletesen megfelelnek a könyvbeli figuráknak és a játékukkal sincs gond.
mindeképpen a sorozat legjobb darabja (var egy epizód még hátra van, de szerintem nem tévedek a megelőlegezett bizalommal)
a hosszú börtönbüntetéséből szabaduló willie azzal szembesül, hogy egykori cellatársa és cimborája (aki mellékesen a feleségére vigyázott, amig a sitten volt és természetesen meg is dugta) haslövéssel kopogtat a lakókocsija ajtaján az első szabadon töltött északáján. barney elmeséli neki, hogy megcsinálták a "nagy bulit" és elloptak több, mint 3 millió dollárt. a gond csak az, hogy a balhét kieszelő és azóta elhunyt főnök elrejtette valahová a szajrét és a négy résztvevő csupán a kincset rejtő térkép egy-egy negyedét birtokolja. természetesen az összeg túl nagy ahhoz, hogy a rosszfiúk osztozkodjanak rajta, inkább mindenki szeretné megszerezni a másik térképrészletét. ennek első áldozata barney.
tehát a főhős úgy gondolja, hogy a tervezett jó-útra-térek-és-csak-a-családomnak-élek elképzelését egy kicsit sutba dobja (mivel a nője megcsalta, ráadásul a cimborájával, ez nem is esik neki nehezére) és majd ő maga összegyüjti a térképeket és utána élnek boldogan, mig meg nem halnak.
a hatodik epizód egy nem túl eredeti novella egészen kellemes filmrevitele. méghozzá elsősorban a komor, szürkés hangulata és a film első felének zenéje miatt, ami sajnos az alkotás végére szinte teljesen átalakul. a szereplők, a többi részhez hasonlóan rutinosan és jól játszák a szerepüket, azzal nincs hiba.
adott egy ídősödő horror-író, aki úton hazafele megáll egy kirakodóvásárnál és megvásárol egy igenz zaklatott és furcsa képet, melyen a road virusnak elnevezetett figura száguld egy hídon. az eladást lebonyolító hölgy mesél neki a festőről, egy meg nem értett, ífjú zseniről, aki 23 évesen öngyilkos lett, mert nem tudta elviselni a vele megtörténő eseményeket. miután richard kinnell, az író, megmutatja a képet nagynénjének a hölgy meggyőzi arról, hogy van annyira ocsmány és félelmetes a kép, hogy talán célszerű lenne megszabadulni tőle. főleg, hogy a festmény addigra már kicsit mást ábrázol, mint a vásárláskor. továbbhaladva hazafele, egy majdnem tragikus kimenetelű baleset után richard annak rendje és módja szerint el is sülyeszti a képet egy közeli patakban. persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem sokkal később a kép újra feltünik az autó hátsó ülésén. immár egy újabb háttér előtt száguld az autó. ez a helyszin pedig egészen véletlenül ugyan az, mint ahol a képet megvásárolta. ahol időközben az eladót finoman lemészárolták. ahogy az esemenyek haladnak előre értelemszerűen úgy változik a kép és kerül egyre közelebb egymáshoz a "road virus" és az író.
talan ez volt az egyik legsikeresebb (legtúlhypeoltabb?) irás a nightmares and dreamscapesben, és talán az egyik legjobb. és meglepő módon a film se lett rossz. sőt. igaz ez főleg a veterán tom berengernek köszönhető. aki magabiztosan játsza szerepét. mindenképpen a jobban sikerült king novella-feldolgozások közé tartozik ez a darab.
howard fornoy egy nagyjából tipikus amerikai család idősebb gyermeke. már egészen kis korától kezdve érdekelte a filmezés és így lett egyre ismertebb és ismertebb dokumentumfilmes. ő mesél el egy történetet, mely róla és a zseni testvéréől robertről szól. az ifjabb fornoy zseniálítása már egészen fiatalon megmutatkozott, de igazán semmi nem kötötte le. ám egyszercsak valami furcsát vett észre egy isten háta mögötti falu vizkészletében. egész pontosan egy olyan fehérjét, amely kiöli az emberből az agressziót. miután rájött, hogy élete célja az, hogy "megjavítsa" az emberiséget, így egy vulkán segítségével a légkörbe juttat egy komolyabb menyiséget a kinyert koncentrátumból. eleinte minden szép és jó. de természetesen, hisz king novelláról beszélünk, a dolgok kezdenek egyre rosszabbra fordulni. ezt a történetet meséli el halála előtt egy kamerának howard.
a film alap kérdése a klasszikus, játszahtunk-e istent büntetlenül téma körül forog. nem nagy spoiler elárulni, hogy természetesen nem.
érdekes, inkább furcsa, mint izgalmas képi világú darabja a nightmares and dreamscapes sorozatnak. sokat dob rajta ron livingstone rutinos alakítása. szubjektív véleményem, hogy emlékeim szerint a novella sokkal jobb volt. a film egy közepes masters of horror epizód szintjén mozog.
gyermeke értelmetlen halálát feldolgozni képtelen író próbál elrejtőzni az őt körülvevő valóságtól. méghozzá úgy, hogy helyet cserél regényei állandó főhősével a tökös nyomozoval, umney-val. abból indul ki, hogy, mivel azt a világot ő teremtette, így képes is boldogulni benne. és ezért feláldozza a hősét, akit a 30-as évek amerikájából a 2000-es évekbe repít egy ügyes fordulattal.
az író és teremtményei kapcsolatát king már többször vizsgálta, elég csak a zseniális the dark half című regényre gondolni. ott egy jó regényből készült egy mérsékelten jó, kicsit skizoid film. itt egy kevéssé jó novellából faragtak egy közepes filmet. viszont a történet és ezáltal a film gyengéit nagyon jól ellenpontozza william h. macy, aki egyszerre három szerepben is domborít. méghozzá kifogástalanul. egyébként is kedvelem a tagot, függetlenül attól, hogy mit alakít. de itt, mint vagány, tökös, erősen karakírozott nyomozó szerepében több, mint jó az alakítása. legalább egy plusz ponotot ad a végső pontszámhoz. az x-files (és jópár más sorozat) rendezéseken felnőtt bowman érdekesen közelíti meg a novella megfilmesítését és kicsit talán lazábbra veszi helyenként a filmet, mint ahogy azt a novella alapján elvárhatnánk. foleg a "regényben" játszódó szálat. viszont ügyesen oldja meg a film szineivel, hogy élesen elkülönüljenek az idősíkok.
egy fiatal, szakadt, csupa kosz nő állit be a crouch end-i rendőrörsre, hogy bejelentse a férje eltünését. a nyomozó kérésére elmeséli a történetüket, miszerint mint ifjú házasok érkeztek nászútra londoba. a férj, lonnie, aki feltörekvő ügyvéd, egyik crouch enden élő kollegája meghivja a párt magához egy vacsorára. már a helyszinrejutás sem egyszerű, hisz a taxis eltünik, miután elmondott pár dolgot a helyről. például azt, hogy ott szakadt fel a valóság szövete és más dimenzióból származó lények kerülnek át a mi világunkba. ez persze nem tántorítja el a férfit attól, hogy eljussanak a céljukhoz. útközben egyre több furcsa és ijesztő dologgal szembesülnek, majd végül teljesen elvesznek az üres utcák sikátorában.
kicsit h.p. lovecraftosnak tűnik a történet? nos, ez valószínűleg nem véletlen, hisz ez a novella egyfajta tisztelgés a horror nagymestere előtt, továbbá eredetileg a "new tales of the cthulhu mythos"-ban jelent meg. már csak emiatt is kötelező, hogy erősen hajazzon a klasszikus cthulhu történetekre. nem csak a történet elmesélése illetve a szereplők lovecraftiak, de jópár direkt utalás is van a filmben a stilusteremtő mesterre. elég csak az utcákon levő cégérekre gondolni (cthulhu kryon, alhazred és társai) vagy a "dimenziók" szerepeltetése. másrészte a történet helyszine is tisztelgés a kortársak előtt, hogy crouch enden jópár hires horror iró él(t). pl clive barker vagy king jóbarátja és írótársa peter straub is.
maga a film az első epizódhoz hasonlóan kivételesen jól sikerült alkotás. itt mondjuk a novella is lényegesen jobb volt, mint a battleground esetén. a rendező nagyon jól elkapta, hogy a cthulhu/lovecraft filmenk hogyan kell megjelennie a vásznon. a kameraszögek, a színek (illetve azok hiánya), az őrület ábrázolása mind-mind nagyon jól hozzák az elvárt hangulatot. és ezt még a kicsit gyengébben elkészített maszkok sem tudják lerombolni. a szereplők is rendben vannak. claire forlani továbbra sem szép, az én izlésemnek legalább is, de mégis valami végtelenül bájos. eion bailey pedig jól hozza az öntelt ficsur figuráját.
egyszóval ez a rész is kifejezetten kellemes volt.
valamikor az első stephen king novelláskötet olvasása után merült fel bennem a kérdés, hogy miért a mester nagyregényinek megfilmesítésével törődnek a rendezők, mikor a novellái, már csak a hosszuk miatt is, sokkal kényelmesebben filmre vihetőek lennének. évekkel később, a masters of horror című antológia darálása közben ugrott be ez újra, hogy milyen állat lenne, ha fogná pár tökös rendező king valamelyik novelláskötetét, szétosztanák egymás között az írásokat és készülne egy sorozat belőle.
szemmel láthatólag ez az egyébként kézenfekvő ötlet másnak is eszébe jutott. így készült el a nightmares and dreamscapes sorozat az azonos című novelláskötet alapján (itthon rémálmok és lidércek volt a könyv címe).
az első rész a battleground. a történet szerint egy bérgyilkos megöli a játékfiguragyár vezetőjét. hazaérkezve azonban nem csak a jól megérdemelet pénz várja, hanem egy csomag, mely egy komplett vietnámi szakasz műanyagfiguráit tartalmazza. gyalogok, dzsip, helikopterek, minden. sőt, még egy speciális bónuszajándékot is.jason renshaw először nem tudja mire vélni az ajándékot, ám perceken belül egy érdekes csatatéren találja magát a saját lakásában, ugyanis a csomag tartalma "életre kel". és kiderül, hogy egy játékkatona ugyan pici, de szívos ellenfél lehet.
nehéz feladat egy kamaradarabot megfilmesíteni. ugyanis a filmben csupán egyetlen személy szerepel. akit william hurt játszik több, mint jól. ráadásul a filmben szinte egyetlen mondat sem hangzik el. vagyis a rendezőnek erősen oda kell tennie magát, hogy a film lekösse a nézőt. és ez egészen jól sikerült az idáig főleg mupett mozijairól ismert brian hensonnak. a mű végig élveztese marad és szerencsére az egyébként elég gyengús történetből egy kerek egész áll össze.
azt még nem tudom, hogy a hátralevő 7 rész milyen lesz, de ha ez az alja, akkor már megérte elkezdeni a sorozatot.
a három lake nővér megörököl egy mindentől távoli helyen egy kis motelt a hozzá tartozó tóval, erdővel, mivel a nagyapjuk hirtelen elhunyt egy fejlövés következtében. a lányok úgy döntenek, hogy barátaikkal együtt felutaznaka birtokra kempingezni és közben kitalálják, hogy mi legyen az örökség sorsa. a három hölgy egyike egy nappal előbb érkezik és rögtön találkozik is két helyi figurával, aminek az eredménye az lesz, hogy először igen látványosan átfúrják a sarkait, majd késöbb az ezen lyukon átvezetett láncra kötött tégla segítségével elhelyezik a lake tó mélyén. erről persze a társaság mit sem tud és vidáman érkezik a 4 lány 2 fiú felállású csapat a helyszinre. a szálloda gondnoka egy kedves, idős néni, aki látszólag örül a lake lányoknak. persze ez csak a felszin és a mélyben valami sokkal vadabb húzódik meg.
a kezdő képek (id. lake illetve sam lake halála) már elpőre vetítik, hogy ez bizony slasher lesz. a csapat összetétele pedig biztosíték arra, hogy lesz minden ami egy kevés-ruhában-sikoltozva-futunk-és-véresen-meghalunk mozihoz kell. (bár azt nem értem, hogy mi a ráció abban, hogy minél jobb nő a szereplő, annál hamarabb hal meg). a történet nem túlbonyolított, de kellően jól felépített. a szereplők, helyszinek lefedik az összes klasszikus horrorsablont a psychotól kezdve a the hills have eyes-on át a texas chain saw massacre-ig, de elég ügyesen keverve őket, hogy ne legyen nagyon unalmas. ami talán kicsit hiányzott nekem, az a véres jelenetek száma. hisz a minőségükkel nem volt gond, de lehetett volna még durvítani a filmet, természetesen anelkül, hogy öncélúvá váltak volna azon képek.
nem sok eredetiséggel megáldott forgatókönyvből készült, az átlagosnál kicsit jobb slasher mozi. és a csajok miatt plusz egy fél pont jár.
két mexikói nyomotó hatol be egy elhagyatottnak látszó házba, hogy elbeszélgessenek a helyi kábítószerkartel vezérével. a helységekben található nyomok okkult szertartásokra utalnak és pechjükre előkerül a keresett "papa" két embere, minek következtében az egyik zsaru érzéstelenítés nélkül megválik az egyik kezétől és mindkét szemgolyójától. a másikat életben hagyják, hogy terjessze amit látott.
a főcím után ugrunk egy évet az időben és látjuk amint három fiatal, frissen éretségizett srác elindul az usa-mexikói határra, hogy bulizzanak egy nagyot. persze nem egészen úgy alakul a kiruccanás, ahogy tervezték és az egy évvel ezelőtti események összekapcsolódnak a jelennel.
a főcím előtti részek nagyon erős felcsapással indítják a mozit, amolyan saw-os naturalizmussal. a főcím után pedig szinte azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy ez bizony, egy hostel 2.0. de ez ne ilyesszen el senkit, mert sokkal, de sokkal jobb alkotásról van szó, mint eli roth primitív és buta mozija, tehát a hasonlóság csak a történet alapvonalában nyilvánul meg.
a mozi jelentős része nyugodt, már-már lapos, de ez jól felvezeti az ütősebb pillanatokat, illetve a befejezését a műnek. reális és kellően véres darab, melybe ügyesen belecsempészték a kellő okkultizmust, hogy legyen valami indok is a vérengzésre és az "amerikai lét" és a "mexikói lét" közötti igen komoly külömbséget. a képi világ "tipikus" sok meleg, sárga fény és ezáltal szinte süt róla a poros, meleg, fülledt mexikó minden rezdülése. ehhez társul egy meglepően jó és hangulatos score is. de ami kimelei az ezerszer látott tucat sablonhorrorok közül az a szereplogárda. szinte senki nem kiemelkedő, de korrekten válogatott figurák. aki mégis meglepő és legalább egy plusz pontott hozott az összpontszámban az sean astin, akit szinte mindenki ismer, mint a lord of the rings sam-je, de itt nagyon pöpecül hozza a felpuffadt, elhízott töbszörös gyilkos figuráját. tényleg meglepően jó az alakítása. de a többieket se éri panasz (azt azért szem előtt tartva, hogy egy slasher mozi szereplőját se fogják oscar-ra jelölni), korrekten hozzák az elvártat. (nem úgy, mint a hostel primitiv karakterei). és van egy két kellemes meglepetés a történetvezetésben is, hisz ritka az, hogy egy horrorfilm főgonosza csak simán meghal és nem jön vissza n+1-szer a halálból, vagy hogy a tökös vagány gyerek berezel és húzna haza.
a film összességében inkább jó, mint rossz és egy-két megtekintést megér. szeretném megérni, amikor az ilyen filmek jelentik majd a horroműfaj alsó határát. és mellékesen nem szabad elfelejteni, hogy valós események alapján készült a film forgatókönyve (erről itt)
egy egyetemista fiú a sötét könyvtárban szembetalálkozik valami nem evilágival, majd pár nappal később a barátnője szeme láttára felköti magát egy telefonzsinórra. a baráti társaság többi tagja fura üzeneteket kap a világhálóról. például a meghalt sráctól. ráadásul a számítógépéről ilyesztő videók kerülnek elő. eközben a városban, sőt az országban egyre hihetetlenebb mértékekben nő az eltünések és az öngyilkosságok száma. rövid nyomozás után kiderül, hogy a mindent behállózó kommunikációs hálózatokon nem csak adatok közlekednek, hanem valami sokkal ijesztőbb is.
mindenképpen le kell szögeznem, hogy a filmet, ami kiyoshi kurosawa kairo című - állítólag nagyon-nagyon jó - alkotásának amerikai remakeje, úgy néztem meg, hogy sajnos az eredetit még nem láttma. tehát nem a remaket szeretném pár mondatban "értékelni", vagy inkább ajánlani, hanem egy kvázi önálló alkotást. a film klasszikus ázsiai szellemmoziként indul, majd alakul át egyre inkább egy posztapokaliptikus látomássá.
tény, hogy a film előrehaladtával a történet egyre gyengébb lesz, sőt a befejezés kifejezetten cikis. de. valami olyan jól eltalált képi világa van, ami miatt ajánlott rászánni egy erős másfél órát és végignézni. még a gyengébb utolsó harmad is élvezhető marad a látvány miatt. nyilván egy szellemekkel megspékelt horrorban (és gyanítom, hogy ebben az eredeti sem tér el a remaketől) a történetvezetés nem fog sok meglepő fordulatot bedobni. és ez a film sem akar sokkal több lenni.
én ugyan alapvetően nem szoktam szeretni a remakeket, főleg ha ázsiai horroról van szó (kivétel a ringuból készített ring, amely nagyon jó volt). viszont ez, mint önálló film megállja a helyét a sablonossága ellenére is (amint megnéztem a kairot lehet, hogy felülbirálom a pontszámot.). nagyon jók a film szürkés-kékes színei, a helyenként furcsa kameraszögek és a nagyon sok közeli fókuszú kép. sőt, még a japánosan "zizegos" szellemalakok is helyükön vannak.
6 egyetemista fiatal az esti piálásukat egy játékkal dobja fel, miszerint kapnak fejenként egy-egy, a szexuális perverziójukat firtató, kérdést, melyre anonim módon egy igent vagy egy nemet kell megadni válaszul. utána a kártyákat összekeverik és mindenki felolvass egy kártyát és a rá adott választ.
egy év múlva, szilveszter éjelén, újra összegyűlnik a társaság. pontban éjfélkor egy rejtélyes küldemény érkezik, mely csupán hat kártyát tartalmaz, rajta egy-egy meghatározás. hamar kiderül, hogy a szavak az egy évvel ezelötti játék válaszaival vannak kapcsolatban. ezek után, ahogy az várható, a házban levők egymás után kezdenek elhullani. az biztos, hogy valaki közülük a gyilkos, de ki és miért?
ha ezek után azt mondom, hogy a film alapötlete nem eredeti, akkor még igencsak finoman fogalmaztam. az író fejében valószínüleg az mozgott, hogy milyen mokás lenne az agatha christie féle 10 kicsi négert összekeverni a scream filmekkel és megfejelni a saw és a hetedik történetével és hangulatával. namost ez az, ami baromira nem sikerült neki. a film annyira kiszámítható, hogy az már egyenesen nevetséges. mind a történet, mind a "fordulatok". a nem túl ismert szereplők inkább gyengék, mint közepesek (ráadásul számomra eddie kaye thomas már örökre paul fincher marad az american pie-ból), a képi világ súlyosan közhelyes és a történet több helyen sikoltva kiált egy normális forgatókönyvíróért és dramaturgért.
a film egyetlen pozitívuma, hogy a maga 80 percével csak egy picivel hoszabb, mint kellene.
ez a film rossz. nagyon. nemhogy megvenni nem szabad, de letölteni sem érdemes. pedig a sztoriból lehetett volna egy jó-közepes filmet csinálni
rejtélyes ásatással kezdődik a film, aholis egy furcsa formájú lényt látunk a monitoron, majd nem sokkal később egy üzemanyagszállító kamion előtt átrohan valami, minek következtében a kamion felborul. ezzel elzárja az utat, mely a történet helyszinéül szolgálló kisvárosba vezet. valamint értelemszerűen az üzemanyag se jut el a környék egyetlen benzinkútjához. ahol emiatt egyre több ember zsúfolódik össze. természetesen tipikus horrorfilm szereplők, úgymint öreg indián (tulaj), biológus kislány (unoka), alkoholista, a múltbéli hibája feldolgozására képtelen nő (sheriff), nagyvárosi nagydumás néger (átutazó), szép szőke lánytestvérpár (átutazó), jóképű lazacsávó (átutazó). valamint feltűnik egy tetovált arcú figura is (gonosz). ezen sorsok az üres benzinkútnál találkoznak. és nem elég, hogy benya sincs, de még a környező tanyák állatállományát is tizedeli valami. ez a tizedelés később az emberekre is kiterjed.
a történetből látszik, hogy se nem eredeti, se nem bonyolult. az egy dolog, hogy a helyszin és a szereplők eléggé erősen a tremors című mozira hajaznak, de ami igazán meredek az a főszörny kinézete. nemcsak, hogy hasonlit gigger alien-jére, de egy-az-egyben azt nyúlták. figyelmes néző észrevehet kb. 5 apróságot, amiben eltér. ezafajta lopás pedig több, mint zavaró. ráadásul a film borzalmasan rossz. nem is tudom, hogy mikor kerül elém ennyire unalmas és rossz forgatókönyvből készített, nézhetetlenül vágott és fényképezett borzalom. az, hogy a történetben vannak értelmetlen ugrások, az egy dolog. de hihetetlenül logikátlan az egész. ha 45 percben zsúfolták volna össze, akkor elment volna egy közepesen rossz masters of horror epizódnak. így viszont nincs rá mentség.
egy sötét raktárépület pincéjében egy orvos készül élveboncolásra, mikor a főszereplő nyomozó rajtaüt. a rövidke üldözés vége az, hogy a pszichopata egy kést vág a zsaru szivébe. persze, mivel a főhősről van szó, így nem hal meg, mivel a következő jelenetben már a kórházban lábadozik a szívátültetése után. főnöke közli vele, hogy az üldözött gyilkos még mindig tevékenykedik, ráadásul a közelben. hősünk hirtelen erőre kap és folytatni kívánja a nyomozást, hisz ő jutott idáig is a legközelebb az elkövetőhöz. a helyzetét nehezíti, hogy látomásai vannak, melyben a lemészárolt lányokat látja és hallja, közvetlenül a haláluk előtt. persze felmerül a kérdés, hogy ezen víziók vajon nem a whiskey és prozac együttes hatásainak eredményei e? ezen dilemmái közben találkozik egy látnokkal, aki vázolja neki a tényállást és a nyomozás újraindul.
az első képsorok alapján egy saw n+1-et vártam. a kórházi jelenetek után pedig egy se7en-re hajazó nyomzós mozit. valójában egyiket se kaptam meg. a kezdő és a záró képsoroktól eltekintve a film csak jóindulattal tekinthető horrornak (főleg ha a fűrészhez hasonlítgatom), a köztes részek szellemlátós nyomozgatós fejezetei helyenként értelmetlenek és zavarosak. a végkifejlet a mű 5. percétől kezdve egyértelmű, tehát meglepetésekkel se szolgál.
ha nagyon szeretnék pozitívumot kiemelni, akkor az a főszereplő, richard tyson, lenne, aki viszonylag korrektül hozza a problémás zsaru szerepét. de valójában ez tipikusan az a film, amiből egy nagyon jó kis mozit lehetett volna csinálni, ha a rendező és/vagy az írók tudták volna, hogy mit is szeretnének.
író: damian shannon, mark swift rendező: marcus nispel
először is egy kis személyes kiterő. életem első horrorfilmje az 1980-as friday the 13th-t volt valamikor ugy 83-84 táján (természetesen szigorúan agyonmásolt, narrációs szinkronú vhs kazettán), és ez volt az a film ami megfertőzött a horrorfilmek iránti, azóta sem szűnő, rajongással. imádtam az első részt és szívesen megnéztem/megnézem azóta is a többé-kevésbé jó folytatásokat is. bár az is tény, hogy azok már inkább csak a rajongók által értékelhető darabok, bár a freddy vs jason-t imádom, mert az pöpec lett. a személyes kitérő másik fele, hogy kicsit tartok a remakektől (annak ellenére, hogy van pár jó darab, mint pl a texas chain saw massacre 2003-as, vagy a ringu the ring-re keresztelt 2002-es feldolgozása). de amikor láttam, hogy a számomra etalon és egyébként is műfajteremtő alkotást is elérte az újrázási hullám. előre borítékoltam, hogy nekem nem fog tetszeni és fikázni fogom lépten-nyomon. amikor megnéztem a stáblistát egy picit azért felcsillant a bizakodás a lelkelm legmélyén, hisz az a marcus nispel rendezte aki a fentebb említett texas csm remaket, a forgatókönyvet ugyanúgy a damian shannon-mark swift páros írta, mint a freddy vs jason esetén.
a történet nem klasszikus remake, hanem inkább egy új folytatás (egyébként a 12.-ig friday történet, tehát borítékolható, hogy nem hagyják ki a 13.-ik péntek 13-at) valahol a 2.-ik és 3.-ik rész irányából. a történet egy könnyű visszautalással kezdődik a 80-as évekbeli mészárlás végére, mikor is mrs. voorhees a szó minden értelmében elveszti a fejét. majd ugrunk napjainkba, midőn 5 fiatal érkezik vadkempingezni a crystal lake tábor közvetlen közelébe. 5 perc alatt bemutatnak minden olyat, ami általában halálhoz vezet a friday mozikban. ugyismint alkoholfogyasztás, drogozás és szex.
a film nagyjébol 10. percében az elhullotakat számláló bodycounter 4-nél járt, tehát már sejlett, hogy nem lesz hiány mészárlásban. és miután a 15 percben elfogytak az első adag áldozatok, igy érkezik még 6+1 fő, hogy a szórakozás garantált legyen. a film jó, sőt nagyon jó (most természetesen a műfaj keretein belül gondolkodva). minden olyan klisét, kötelező elemet hoz, ami egy jason mozihoz nélkülözhetetlen. gondolok itt a szereplőkre, akik jól kell, hogy kinézzenek a másik nem számára (magyarán dögös csajok és valószínüleg a női nézők számra esztétikai élményt nyújtó férfiak), a kötelező halálokra, legyen az akár machetével, akár nyílpuskával, akár máshogy. az emlékezetes képkockákra (jason a tetőn, holdfényben, machetével vagy a jelenet amikor a hokimaszk először felkerül), a kötelező rohanunk-sikoltozunk-meghalunk jelentek.
a film hangulata helyenként inkább a láncfűrészesre, annak is a 2003-as verziójára, emlékeztet. főleg a crystal laketől távolabb játszódóak. a tó környékén és a házban történő események viszont klasszikus, a "sorozatra" jellemző hangulatúak.
a befejezésért pedig külön pirospont a készítőknek, hisz így lett teljes a film (és mellette ez a kötelezően elvárható befejezése egy péntek 13 mozinak)
gyerekkoromban sokat filóztam azon, hogy mi lehet a tükrök mögött. esetleg egy másik világ? ahol ugyan úgy élnek mint mi? valószínűleg sean ellist is hasonló dolgok foglalkoztatták, mikor megirta a the broken forgatókönyvét.
egy békés családi ünnep kellős közepén széttörik egy hatalmas tükör. a kezdeti ijedtség után mindenki csak nevet rajta és elfelejtik. másnap a munkahelyén a kollegái egy ginahoz megszólalásig hasonló lányt látnak. sőt, maga a fiatal röntgenorvosnő is találkozik vele és titokban hazáig követi, ahol legnagyobb meglepetésére egy apjával közös képet talál az idegen nő előszobájában. ezután nem sokkal egy súlyos atóbalesetet szenved, melyet bár pár karcolással túlél, de az ütközés körülményeire nem képes visszaemlékezni. egy pcichológus segítségével megpróbálja tisztázni a kiesett időt és eközben egyre furcsább és furcsább dolgok történnek. és egyre több tükör törik össze, látszólag spontán módon.
a történetről ennyit pár sorban kedvcsinálónak, mert a történet csavarai miatt nem kívánok több poént lelőni.
újabb európai film, újabb after dark mozi és újabb magas pont a jóságfaktornál. igen. szinte hibátlan darab. a történet kellően frappáns és fordulatos. de ami igazán emlékezetessé teszi a filmet az a kép és hang. az operatőri munka zseniális, a legszebb ázsiai filmekre jellemző. furcsa kameraszögek, lassú kameramozgás, sok közeli felvétel. és tökéletesen működik. csodás képi világ, emlékezetes és gyönyörű képek. és ehhez párosul egy nagyon jól összerakott score. a zene/zajok/teljes csend váltakozása teszi még emlékezetesebbé a filmet. és ehhez társul még egy jól összerakott szinészgárda. gina szerepében lena headey, aki engem egyszer már kellemesen meglepett a 300-ban, mint gorgo királynő (és továbbra is borzasztóan vonzónak tartom a folyamatos homlokráncolása ellenére is, bár nem az a klasszikus szépség), és itt sem okoz csalódást. kifejezetten emlékezetes a játéka. mellette richard jenkins (six feet under) aki még ismerős arc volt számomra, de a többi, egyébként kevés számú szereplő jatékával sincs gond.
összességében egy nagyon szépen megcsinált filmről van szó, melyet érdemes, sőt inkább kötelező, megnézni.
ellen egy ősi afrikai faragott termékenységi maszkot rendel, hogy helyrehozza a házasságát. a kipostázott termék azonban eltér a rendelttől és egy gonosz, ördögi darab kerül a lányhoz. a materializálódó gonosz egy darabig üldözi a lányt a házban, majd magáévá teszi. ekkor derül ki, hogy ez csak álom volt. de megtudjuk azt is, hogy ellen gyakran kűzd a rémmel álmaiban. férje, william, ezért szeretné eljuttatni a közeli elmegyógyintézetbe, hogy orvosi segítséggel győzzék le a rémálmokat. útközben, természetesen egy kihalt helyen, mindentől messze, kifogy a benzin az autóból. a férj elindul a 10 mérföldre levő benzinkúthoz, míg a lány némi újra megtestesült rém elöli menekülés után egy erdőmélyi kisházban köt ki, ahol két pár töltene el egy kellemes hétvégét. így innetől kezdve öten a házban, a gonosz pedig kivül. és elkezdődik a levadászás.
azthiszem ezzel a kis szinopszissal a kelleténél több poént is lelőttem a filmből, de elkerülhetetlen volt, mert enélkül max. 2 sort lehetett volna irni a filmről. amivel ráadásul nagyon nagy gondban vagyok. ha a film egy hommage a 80-as évek vége, 90-es évek eleje, klasszikus, sikolykirálynős, menekülős filmjei előtt, akkor le a kalappal a rendező előtt. mivel mind stilusban, mind képi megvalósításban, mind hangulatban tökéletesen hozza a korai friday the 13th/halloween/evil dead vonalat. a tipikus szerplőktől kezdve (dögös főszereplő csaj, gyanús férj, dögös és vagány csaj, szexi és naiva csaj, nagydumás laza fickó, komoly és megbizható fickó) a tipkus, klisés helyszineken és megoldásokon át. ugyan úgy megjelennek a kötelező képek a véres és naturális elhalálozásokkal, mint a szintén kötelező erotikus jelenetek (bár itt kicsit érződött, hogy ezen jelenetek egy része azért került csak be, mert kötelező és nem azért, mert a történet megkívánta, de mivel tényleg dögös a három hölgyemény, így ez nem volt olyan nagy gond). tényleg tökéletes időutazás a gyerekkorba.
ami viszont borzasztóan zavaró, az az értelmetlen forgatókönyv. rengeteg nyitott kérdés marad a film végéig, melyek egy részét legalább le lehetett volna zárni.
namost, ha ellenben ez nem tisztelgés a kora 90-es évek filmjei elött, akkor nagy a baj. mert akkor a rendező ezt komolyan gondolta.
összességében ha valaki a fent említett korszak horrorjain nőtt fel és mind a mai napig kedveli őket, akkor nyugodtan szánjon rá egy laza 1.5 órát. ha viszont nem fan, akkor inkább keressen más filmet az after dark hororrfesztivál alkotásai közül (mivel ez a film is ott szerepelt 2007-ben)
jóságfaktor: (de itt legalább 2 pont a hölgyek miatt, illetve mert imádom a késő 80-as évek horrorjait)
francia horror. ez nálam nagyon esetleges. ugye ott volt a heute tension, ami nagyon korrekt darab volt, utána meg a l'interieur, amit mindenki istenített, szerintem meg max 2/10. ezek után jött, a sokak által körbeajnározott martyrs. tartottam tőle, hogy ez se lesz túl jó (laugier saint ange még mindig várakozik a megnézendő filmek között), ráadásul nagyon erős volt a hype, hogy "ilyen véres" meg "olyan durva".
az alaptörténet szerint egy kislány, lucie, megszökik fogvatartóitól, majd évekig orvosi kezelés alatt tartják, hogy nagyjából rendbejöjjön mind testileg, mind pedig mentálisan.a szokásos, visszatérő rémálmok üldözik a lányt, aki csupán anna-t tűri meg maga mellett, aki mindent megtesz, hogy kis barátnője meggyógyuljon.
csupán egy vágás a filmben és máris 15 évvel késöbb járunk időben, amikor is egy átlagos francia család vasárnapi reggelijét megzavarja valaki. aki nem más, mint lucie. és egy vadászpuskával elkezdi a rendecsinálást. hogy kiknek és miért kell meghalni, azt most durva spoiler lenne elmesélni.
a film nagyon erős látványvilágú és igencsak durva hangulatú. az első harmad az ázsiai, szellemekkel dúsított, horrorfilmek képi világát hozza, a középső rész, kicsit nyugodtabb, már-már unalmas szakasz, viszont ezt feledteti az utolsó harmad (melyben szinte egy szó sem hangzik el, kivéve az utolsó 5-10 percet), amely a saw filmek stilusát hozza, de azokat messze meghaladóan. itt kap értelmet a film lassú közepe, vagyis kiderül, hogy kik az elrabolt és megkínzott lányok és milyen borzalmas kisérlet áll az események mögött.
a filme befejezése pedig már-már vicces és egyben rém cinikus.
összességében talán az egyik legbrutálisabb eurohorror, amit valaha láttam. ha nem is minden idők, de az elmúlt évek filmjei közül biztosan.
jóságfaktor:
trailer:
ja igen, és ez a figura fogja rendezni a hellraiser remakejét. azthiszem nem kell tartani tőle, hogy elbaltázza, mert van érzéke a jófajta és durva horrorfilmekhez.
tavaly már áradoztam az újhullámos britt horror legkiemelkedőbb darabjáról, a the descentről. ami zseniális. így némi prekoncepcióval ültem le az eden lake elé, amely szintén britt alkotás, ráadásul ugyanazon producertől.
az alaptörténet (nagyjából spolermentesen) szerint egy fiatal pár, steve és jenny, egy hétvégi, romantikus táborozáshoz leutazik az eden tóhoz. steve itt nőtt fel és meg akarta mutatni a lánynak a tavat mielőtt beépítik. minden adott tehát egy kellemes hétvégéhez és egy leánykéréshez.
az idilli öszképet a parton felbukkanó tinédzserek rontják csak, akikkel sikerül is konfrontálódni a párosnak. és mivel thriller/horror moziról van szó, így ez nem csak sima anyázás, hanem tettlegesség is.
és itt jön az a realitás, ami igencsak kiemeli a filmet a saját műfajából. watkinsnak, bár ez volt az első rendezése, sikerült végig fentartani azt a fajta feszültséget és nyomasztó hangulatot, ami miatt a műfajt kedveljük. és ráadásul végig hiteles és reális maradt. semmi elborult túlzás, semmi százhuszonhatodszor is feltámadó gonosz. csupán pár kölyök, amilyenekkel már mindenki találkozott, és az elhatalmasodó erőszak. az egész filmből süt a realitás és az, hogy ez bizony bárkivel, bármikor megtörténhet.
hozzá kell tenni, hogy a kis huligánok szerepeire is nagyon jó figurákat válogattak, hisz mindegyikből simán kinézhető a szerepük szerinti viselkedés a valós életben is. persze szeretném azt hinni, hogy 100%-ban csak szerepet játszottak :). és ha már szereplőválogatás, mindenképpen meg kell említeni kelly reilly-t, aki nem csak tehetséges, de angol létére kifejezetten szép is. és ha már angolság. nyelvgyakorlásnak se rossz a kölykök szlengjét hallgatni, érteni.
a film nagyon jó. mind a képi megvalósitása, mint pedig maga a történet. a szereplőket már dícsértem, a forgatókönyvet is. mondhatni kötelező darab.
