the fear chamber (2009)
író: kevin carraway és lawrence sara
rendező: kevin carraway
egy sötét raktárépület pincéjében egy orvos készül élveboncolásra, mikor a főszereplő nyomozó rajtaüt. a rövidke üldözés vége az, hogy a pszichopata egy kést vág a zsaru szivébe. persze, mivel a főhősről van szó, így nem hal meg, mivel a következő jelenetben már a kórházban lábadozik a szívátültetése után. főnöke közli vele, hogy az üldözött gyilkos még mindig tevékenykedik, ráadásul a közelben. hősünk hirtelen erőre kap és folytatni kívánja a nyomozást, hisz ő jutott idáig is a legközelebb az elkövetőhöz. a helyzetét nehezíti, hogy látomásai vannak, melyben a lemészárolt lányokat látja és hallja, közvetlenül a haláluk előtt. persze felmerül a kérdés, hogy ezen víziók vajon nem a whiskey és prozac együttes hatásainak eredményei e? ezen dilemmái közben találkozik egy látnokkal, aki vázolja neki a tényállást és a nyomozás újraindul.
az első képsorok alapján egy saw n+1-et vártam. a kórházi jelenetek után pedig egy se7en-re hajazó nyomzós mozit. valójában egyiket se kaptam meg. a kezdő és a záró képsoroktól eltekintve a film csak jóindulattal tekinthető horrornak (főleg ha a fűrészhez hasonlítgatom), a köztes részek szellemlátós nyomozgatós fejezetei helyenként értelmetlenek és zavarosak. a végkifejlet a mű 5. percétől kezdve egyértelmű, tehát meglepetésekkel se szolgál.
ha nagyon szeretnék pozitívumot kiemelni, akkor az a főszereplő, richard tyson, lenne, aki viszonylag korrektül hozza a problémás zsaru szerepét. de valójában ez tipikusan az a film, amiből egy nagyon jó kis mozit lehetett volna csinálni, ha a rendező és/vagy az írók tudták volna, hogy mit is szeretnének.
jóságfaktor: 
trailer:
No comments:
Post a Comment