[kult.see] lake dead

lake dead (2007)

író: daniel p. coughlin

rendező: george bessudo

a három lake nővér megörököl egy mindentől távoli helyen egy kis motelt a hozzá tartozó tóval, erdővel, mivel a nagyapjuk hirtelen elhunyt egy fejlövés következtében. a lányok úgy döntenek, hogy barátaikkal együtt felutaznaka birtokra kempingezni és közben kitalálják, hogy mi legyen az örökség sorsa. a három hölgy egyike egy nappal előbb érkezik és rögtön találkozik is két helyi figurával, aminek az eredménye az lesz, hogy először igen látványosan átfúrják a sarkait, majd késöbb az ezen lyukon átvezetett láncra kötött tégla segítségével elhelyezik a lake tó mélyén. erről persze a társaság mit sem tud és vidáman érkezik a 4 lány 2 fiú felállású csapat a helyszinre. a szálloda gondnoka egy kedves, idős néni, aki látszólag örül a lake lányoknak. persze ez csak a felszin és a mélyben valami sokkal vadabb húzódik meg.

a kezdő képek (id. lake illetve sam lake halála) már elpőre vetítik, hogy ez bizony slasher lesz. a csapat összetétele pedig biztosíték arra, hogy lesz minden ami egy kevés-ruhában-sikoltozva-futunk-és-véresen-meghalunk mozihoz kell. (bár azt nem értem, hogy mi a ráció abban, hogy minél jobb nő a szereplő, annál hamarabb hal meg). a történet nem túlbonyolított, de kellően jól felépített. a szereplők, helyszinek lefedik az összes klasszikus horrorsablont a psychotól kezdve a the hills have eyes-on át a texas chain saw massacre-ig, de elég ügyesen keverve őket, hogy ne legyen nagyon unalmas. ami talán kicsit hiányzott nekem, az a véres jelenetek száma. hisz a minőségükkel nem volt gond, de lehetett volna még durvítani a filmet, természetesen anelkül, hogy öncélúvá váltak volna azon képek.

nem sok eredetiséggel megáldott forgatókönyvből készült, az átlagosnál kicsit jobb slasher mozi. és a csajok miatt plusz egy fél pont jár.

jóságfaktor:

trailer:

[kult.see] borderland

borderland (2007)

író: eric poppen, zev berman

rendező: zev berman

két mexikói nyomotó hatol be egy elhagyatottnak látszó házba, hogy elbeszélgessenek a helyi kábítószerkartel vezérével. a helységekben található nyomok okkult szertartásokra utalnak és pechjükre előkerül a keresett "papa" két embere, minek következtében az egyik zsaru érzéstelenítés nélkül megválik az egyik kezétől és mindkét szemgolyójától. a másikat életben hagyják, hogy terjessze amit látott.

a főcím után ugrunk egy évet az időben és látjuk amint három fiatal, frissen éretségizett srác elindul az usa-mexikói határra, hogy bulizzanak egy nagyot. persze nem egészen úgy alakul a kiruccanás, ahogy tervezték és az egy évvel ezelőtti események összekapcsolódnak a jelennel.

a főcím előtti részek nagyon erős felcsapással indítják a mozit, amolyan saw-os naturalizmussal. a főcím után pedig szinte azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy ez bizony, egy hostel 2.0. de ez ne ilyesszen el senkit, mert sokkal, de sokkal jobb alkotásról van szó, mint eli roth primitív és buta mozija, tehát a hasonlóság csak a történet alapvonalában nyilvánul meg.

a mozi jelentős része nyugodt, már-már lapos, de ez jól felvezeti az ütősebb pillanatokat, illetve a befejezését a műnek. reális és kellően véres darab, melybe ügyesen belecsempészték a kellő okkultizmust, hogy legyen valami indok is a vérengzésre és az "amerikai lét" és a "mexikói lét" közötti igen komoly külömbséget. a képi világ "tipikus" sok meleg, sárga fény és ezáltal szinte süt róla a poros, meleg, fülledt mexikó minden rezdülése. ehhez társul egy meglepően jó és hangulatos score is. de ami kimelei az ezerszer látott tucat sablonhorrorok közül az a szereplogárda. szinte senki nem kiemelkedő, de korrekten válogatott figurák. aki mégis meglepő és legalább egy plusz pontott hozott az összpontszámban az sean astin, akit szinte mindenki ismer, mint a lord of the rings sam-je, de itt nagyon pöpecül hozza a felpuffadt, elhízott töbszörös gyilkos figuráját. tényleg meglepően jó az alakítása. de a többieket se éri panasz (azt azért szem előtt tartva, hogy egy slasher mozi szereplőját se fogják oscar-ra jelölni), korrekten hozzák az elvártat. (nem úgy, mint a hostel primitiv karakterei). és van egy két kellemes meglepetés a történetvezetésben is, hisz ritka az, hogy egy horrorfilm főgonosza csak simán meghal és nem jön vissza n+1-szer a halálból, vagy hogy a tökös vagány gyerek berezel és húzna haza.

a film összességében inkább jó, mint rossz és egy-két megtekintést megér. szeretném megérni, amikor az ilyen filmek jelentik majd a horroműfaj alsó határát. és mellékesen nem szabad elfelejteni, hogy valós események alapján készült a film forgatókönyve (erről itt)

jóságfaktor:

trailer:

[kult.see] pulse

pulse (2006)

író: kiyoshi kurosawa, wes craven, ray wright

rendező: jim sonzero

egy egyetemista fiú a sötét könyvtárban szembetalálkozik valami nem evilágival, majd pár nappal később a barátnője szeme láttára felköti magát egy telefonzsinórra. a baráti társaság többi tagja fura üzeneteket kap a világhálóról. például a meghalt sráctól. ráadásul a számítógépéről ilyesztő videók kerülnek elő. eközben a városban, sőt az országban egyre hihetetlenebb mértékekben nő az eltünések és az öngyilkosságok száma. rövid nyomozás után kiderül, hogy a mindent behállózó kommunikációs hálózatokon nem csak adatok közlekednek, hanem valami sokkal ijesztőbb is.

mindenképpen le kell szögeznem, hogy a filmet, ami kiyoshi kurosawa kairo című - állítólag nagyon-nagyon jó - alkotásának amerikai remakeje, úgy néztem meg, hogy sajnos az eredetit még nem láttma. tehát nem a remaket szeretném pár mondatban "értékelni", vagy inkább ajánlani, hanem egy kvázi önálló alkotást. a film klasszikus ázsiai szellemmoziként indul, majd alakul át egyre inkább egy posztapokaliptikus látomássá.

tény, hogy a film előrehaladtával a történet egyre gyengébb lesz, sőt a befejezés kifejezetten cikis. de. valami olyan jól eltalált képi világa van, ami miatt ajánlott rászánni egy erős másfél órát és végignézni. még a gyengébb utolsó harmad is élvezhető marad a látvány miatt. nyilván egy szellemekkel megspékelt horrorban (és gyanítom, hogy ebben az eredeti sem tér el a remaketől) a történetvezetés nem fog sok meglepő fordulatot bedobni. és ez a film sem akar sokkal több lenni.

én ugyan alapvetően nem szoktam szeretni a remakeket, főleg ha ázsiai horroról van szó (kivétel a ringuból készített ring, amely nagyon jó volt). viszont ez, mint önálló film megállja a helyét a sablonossága ellenére is (amint megnéztem a kairot lehet, hogy felülbirálom a pontszámot.). nagyon jók a film szürkés-kékes színei, a helyenként furcsa kameraszögek és a nagyon sok közeli fókuszú kép. sőt, még a japánosan "zizegos" szellemalakok is helyükön vannak.

jóságfaktor:

trailer:

[kult.see] taboo

taboo (2002)

iró: chrish fisher

rendező: max makowski

6 egyetemista fiatal az esti piálásukat egy játékkal dobja fel, miszerint kapnak fejenként egy-egy, a szexuális perverziójukat firtató, kérdést, melyre anonim módon egy igent vagy egy nemet kell megadni válaszul. utána a kártyákat összekeverik és mindenki felolvass egy kártyát és a rá adott választ.

egy év múlva, szilveszter éjelén, újra összegyűlnik a társaság. pontban éjfélkor egy rejtélyes küldemény érkezik, mely csupán hat kártyát tartalmaz, rajta egy-egy meghatározás. hamar kiderül, hogy a szavak az egy évvel ezelötti játék válaszaival vannak kapcsolatban. ezek után, ahogy az várható, a házban levők egymás után kezdenek elhullani. az biztos, hogy valaki közülük a gyilkos, de ki és miért?

ha ezek után azt mondom, hogy a film alapötlete nem eredeti, akkor még igencsak finoman fogalmaztam. az író fejében valószínüleg az mozgott, hogy milyen mokás lenne az agatha christie féle 10 kicsi négert összekeverni a scream filmekkel és megfejelni a saw és a hetedik történetével és hangulatával. namost ez az, ami baromira nem sikerült neki. a film annyira kiszámítható, hogy az már egyenesen nevetséges. mind a történet, mind a "fordulatok". a nem túl ismert szereplők inkább gyengék, mint közepesek (ráadásul számomra eddie kaye thomas már örökre paul fincher marad az american pie-ból), a képi világ súlyosan közhelyes és a történet több helyen sikoltva kiált egy normális forgatókönyvíróért és dramaturgért.

a film egyetlen pozitívuma, hogy a maga 80 percével csak egy picivel hoszabb, mint kellene.

ez a film rossz. nagyon. nemhogy megvenni nem szabad, de letölteni sem érdemes. pedig a sztoriból lehetett volna egy jó-közepes filmet csinálni

jóságfaktor:

trailer:

[kult.see] unearthed

unearthed (2007)

író: matthew leutwyler

rendező:matthew leutwyler

rejtélyes ásatással kezdődik a film, aholis egy furcsa formájú lényt látunk a monitoron, majd nem sokkal később egy üzemanyagszállító kamion előtt átrohan valami, minek következtében a kamion felborul. ezzel elzárja az utat, mely a történet helyszinéül szolgálló kisvárosba vezet. valamint értelemszerűen az üzemanyag se jut el a környék egyetlen benzinkútjához. ahol emiatt egyre több ember zsúfolódik össze. természetesen tipikus horrorfilm szereplők, úgymint öreg indián (tulaj), biológus kislány (unoka), alkoholista, a múltbéli hibája feldolgozására képtelen nő (sheriff), nagyvárosi nagydumás néger (átutazó), szép szőke lánytestvérpár (átutazó), jóképű lazacsávó (átutazó). valamint feltűnik egy tetovált arcú figura is (gonosz). ezen sorsok az üres benzinkútnál találkoznak. és nem elég, hogy benya sincs, de még a környező tanyák állatállományát is tizedeli valami. ez a tizedelés később az emberekre is kiterjed.

a történetből látszik, hogy se nem eredeti, se nem bonyolult. az egy dolog, hogy a helyszin és a szereplők eléggé erősen a tremors című mozira hajaznak, de ami igazán meredek az a főszörny kinézete. nemcsak, hogy hasonlit gigger alien-jére, de egy-az-egyben azt nyúlták. figyelmes néző észrevehet kb. 5 apróságot, amiben eltér. ezafajta lopás pedig több, mint zavaró. ráadásul a film borzalmasan rossz. nem is tudom, hogy mikor kerül elém ennyire unalmas és rossz forgatókönyvből készített, nézhetetlenül vágott és fényképezett borzalom. az, hogy a történetben vannak értelmetlen ugrások, az egy dolog. de hihetetlenül logikátlan az egész. ha 45 percben zsúfolták volna össze, akkor elment volna egy közepesen rossz masters of horror epizódnak. így viszont nincs rá mentség.

jóságfaktor:

trailer:

[kult.see] the fear chamber

the fear chamber (2009)

író: kevin carraway és lawrence sara

rendező: kevin carraway

egy sötét raktárépület pincéjében egy orvos készül élveboncolásra, mikor a főszereplő nyomozó rajtaüt. a rövidke üldözés vége az, hogy a pszichopata egy kést vág a zsaru szivébe. persze, mivel a főhősről van szó, így nem hal meg, mivel a következő jelenetben már a kórházban lábadozik a szívátültetése után. főnöke közli vele, hogy az üldözött gyilkos még mindig tevékenykedik, ráadásul a közelben. hősünk hirtelen erőre kap és folytatni kívánja a nyomozást, hisz ő jutott idáig is a legközelebb az elkövetőhöz. a helyzetét nehezíti, hogy látomásai vannak, melyben a lemészárolt lányokat látja és hallja, közvetlenül a haláluk előtt. persze felmerül a kérdés, hogy ezen víziók vajon nem a whiskey és prozac együttes hatásainak eredményei e? ezen dilemmái közben találkozik egy látnokkal, aki vázolja neki a tényállást és a nyomozás újraindul.

az első képsorok alapján egy saw n+1-et vártam. a kórházi jelenetek után pedig egy se7en-re hajazó nyomzós mozit. valójában egyiket se kaptam meg. a kezdő és a záró képsoroktól eltekintve a film csak jóindulattal tekinthető horrornak (főleg ha a fűrészhez hasonlítgatom), a köztes részek szellemlátós nyomozgatós fejezetei helyenként értelmetlenek és zavarosak. a végkifejlet a mű 5. percétől kezdve egyértelmű, tehát meglepetésekkel se szolgál.

ha nagyon szeretnék pozitívumot kiemelni, akkor az a főszereplő, richard tyson, lenne, aki viszonylag korrektül hozza a problémás zsaru szerepét. de valójában ez tipikusan az a film, amiből egy nagyon jó kis mozit lehetett volna csinálni, ha a rendező és/vagy az írók tudták volna, hogy mit is szeretnének.

jóságfaktor:

trailer:

[kult.see] friday the 13th (2009)

friday the 13th (2009)

író: damian shannon, mark swift
rendező: marcus nispel

először is egy kis személyes kiterő. életem első horrorfilmje az 1980-as friday the 13th-t volt valamikor ugy 83-84 táján (természetesen szigorúan agyonmásolt, narrációs szinkronú vhs kazettán), és ez volt az a film ami megfertőzött a horrorfilmek iránti, azóta sem szűnő, rajongással. imádtam az első részt és szívesen megnéztem/megnézem azóta is a többé-kevésbé jó folytatásokat is. bár az is tény, hogy azok már inkább csak a rajongók által értékelhető darabok, bár a freddy vs jason-t imádom, mert az pöpec lett.
a személyes kitérő másik fele, hogy kicsit tartok a remakektől (annak ellenére, hogy van pár jó darab, mint pl a texas chain saw massacre 2003-as, vagy a ringu the ring-re keresztelt 2002-es feldolgozása). de amikor láttam, hogy a számomra etalon és egyébként is műfajteremtő alkotást is elérte az újrázási hullám. előre borítékoltam, hogy nekem nem fog tetszeni és fikázni fogom lépten-nyomon. amikor megnéztem a stáblistát egy picit azért felcsillant a bizakodás a lelkelm legmélyén, hisz az a marcus nispel rendezte aki a fentebb említett texas csm remaket, a forgatókönyvet ugyanúgy a damian shannon-mark swift páros írta, mint a freddy vs jason esetén.
a történet nem klasszikus remake, hanem inkább egy új folytatás (egyébként a 12.-ig friday történet, tehát borítékolható, hogy nem hagyják ki a 13.-ik péntek 13-at) valahol a 2.-ik és 3.-ik rész irányából.
a történet egy könnyű visszautalással kezdődik a 80-as évekbeli mészárlás végére, mikor is mrs. voorhees a szó minden értelmében elveszti a fejét. majd ugrunk napjainkba, midőn 5 fiatal érkezik vadkempingezni a crystal lake tábor közvetlen közelébe. 5 perc alatt bemutatnak minden olyat, ami általában halálhoz vezet a friday mozikban. ugyismint alkoholfogyasztás, drogozás és szex.
a film nagyjébol 10. percében az elhullotakat számláló bodycounter 4-nél járt, tehát már sejlett, hogy nem lesz hiány mészárlásban. és miután a 15 percben elfogytak az első adag áldozatok, igy érkezik még 6+1 fő, hogy a szórakozás garantált legyen.
a film jó, sőt nagyon jó (most természetesen a műfaj keretein belül gondolkodva). minden olyan klisét, kötelező elemet hoz, ami egy jason mozihoz nélkülözhetetlen. gondolok itt a szereplőkre, akik jól kell, hogy kinézzenek a másik nem számára (magyarán dögös csajok és valószínüleg a női nézők számra esztétikai élményt nyújtó férfiak), a kötelező halálokra, legyen az akár machetével, akár nyílpuskával, akár máshogy. az emlékezetes képkockákra (jason a tetőn, holdfényben, machetével vagy a jelenet amikor a hokimaszk először felkerül), a kötelező rohanunk-sikoltozunk-meghalunk jelentek.
a film hangulata helyenként inkább a láncfűrészesre, annak is a 2003-as verziójára, emlékeztet. főleg a crystal laketől távolabb játszódóak. a tó környékén és a házban történő események viszont klasszikus, a "sorozatra" jellemző hangulatúak.
a befejezésért pedig külön pirospont a készítőknek, hisz így lett teljes a film (és mellette ez a kötelezően elvárható befejezése egy péntek 13 mozinak)

jóságfaktor:

trailer:

[kult.see] the broken

the broken (2008)

rendező: sean ellis

író: sean ellis

gyerekkoromban sokat filóztam azon, hogy mi lehet a tükrök mögött. esetleg egy másik világ? ahol ugyan úgy élnek mint mi? valószínűleg sean ellist is hasonló dolgok foglalkoztatták, mikor megirta a the broken forgatókönyvét.

egy békés családi ünnep kellős közepén széttörik egy hatalmas tükör. a kezdeti ijedtség után mindenki csak nevet rajta és elfelejtik. másnap a munkahelyén a kollegái egy ginahoz megszólalásig hasonló lányt látnak. sőt, maga a fiatal röntgenorvosnő is találkozik vele és titokban hazáig követi, ahol legnagyobb meglepetésére egy apjával közös képet talál az idegen nő előszobájában. ezután nem sokkal egy súlyos atóbalesetet szenved, melyet bár pár karcolással túlél, de az ütközés körülményeire nem képes visszaemlékezni. egy pcichológus segítségével megpróbálja tisztázni a kiesett időt és eközben egyre furcsább és furcsább dolgok történnek. és egyre több tükör törik össze, látszólag spontán módon.

a történetről ennyit pár sorban kedvcsinálónak, mert a történet csavarai miatt nem kívánok több poént lelőni.

újabb európai film, újabb after dark mozi és újabb magas pont a jóságfaktornál. igen. szinte hibátlan darab. a történet kellően frappáns és fordulatos. de ami igazán emlékezetessé teszi a filmet az a kép és hang. az operatőri munka zseniális, a legszebb ázsiai filmekre jellemző. furcsa kameraszögek, lassú kameramozgás, sok közeli felvétel. és tökéletesen működik. csodás képi világ, emlékezetes és gyönyörű képek. és ehhez párosul egy nagyon jól összerakott score. a zene/zajok/teljes csend váltakozása teszi még emlékezetesebbé a filmet. és ehhez társul még egy jól összerakott szinészgárda. gina szerepében lena headey, aki engem egyszer már kellemesen meglepett a 300-ban, mint gorgo királynő (és továbbra is borzasztóan vonzónak tartom a folyamatos homlokráncolása ellenére is, bár nem az a klasszikus szépség), és itt sem okoz csalódást. kifejezetten emlékezetes a játéka. mellette richard jenkins (six feet under) aki még ismerős arc volt számomra, de a többi, egyébként kevés számú szereplő jatékával sincs gond.

összességében egy nagyon szépen megcsinált filmről van szó, melyet érdemes, sőt inkább kötelező, megnézni.

jóságfaktor:

trailer:

[kult.see] nightmare man

nightmare man (2006)

író: rolfe kanefsky

rendező: rolfe kanefsky

ellen egy ősi afrikai faragott termékenységi maszkot rendel, hogy helyrehozza a házasságát. a kipostázott termék azonban eltér a rendelttől és egy gonosz, ördögi darab kerül a lányhoz. a materializálódó gonosz egy darabig üldözi a lányt a házban, majd magáévá teszi. ekkor derül ki, hogy ez csak álom volt. de megtudjuk azt is, hogy ellen gyakran kűzd a rémmel álmaiban. férje, william, ezért szeretné eljuttatni a közeli elmegyógyintézetbe, hogy orvosi segítséggel győzzék le a rémálmokat. útközben, természetesen egy kihalt helyen, mindentől messze, kifogy a benzin az autóból. a férj elindul a 10 mérföldre levő benzinkúthoz, míg a lány némi újra megtestesült rém elöli menekülés után egy erdőmélyi kisházban köt ki, ahol két pár töltene el egy kellemes hétvégét. így innetől kezdve öten a házban, a gonosz pedig kivül. és elkezdődik a levadászás.

azthiszem ezzel a kis szinopszissal a kelleténél több poént is lelőttem a filmből, de elkerülhetetlen volt, mert enélkül max. 2 sort lehetett volna irni a filmről. amivel ráadásul nagyon nagy gondban vagyok. ha a film egy hommage a 80-as évek vége, 90-es évek eleje, klasszikus, sikolykirálynős, menekülős filmjei előtt, akkor le a kalappal a rendező előtt. mivel mind stilusban, mind képi megvalósításban, mind hangulatban tökéletesen hozza a korai friday the 13th/halloween/evil dead vonalat. a tipikus szerplőktől kezdve (dögös főszereplő csaj, gyanús férj, dögös és vagány csaj, szexi és naiva csaj, nagydumás laza fickó, komoly és megbizható fickó) a tipkus, klisés helyszineken és megoldásokon át. ugyan úgy megjelennek a kötelező képek a véres és naturális elhalálozásokkal, mint a szintén kötelező erotikus jelenetek (bár itt kicsit érződött, hogy ezen jelenetek egy része azért került csak be, mert kötelező és nem azért, mert a történet megkívánta, de mivel tényleg dögös a három hölgyemény, így ez nem volt olyan nagy gond). tényleg tökéletes időutazás a gyerekkorba.

ami viszont borzasztóan zavaró, az az értelmetlen forgatókönyv. rengeteg nyitott kérdés marad a film végéig, melyek egy részét legalább le lehetett volna zárni.

namost, ha ellenben ez nem tisztelgés a kora 90-es évek filmjei elött, akkor nagy a baj. mert akkor a rendező ezt komolyan gondolta.

összességében ha valaki a fent említett korszak horrorjain nőtt fel és mind a mai napig kedveli őket, akkor nyugodtan szánjon rá egy laza 1.5 órát. ha viszont nem fan, akkor inkább keressen más filmet az after dark hororrfesztivál alkotásai közül (mivel ez a film is ott szerepelt 2007-ben)

jóságfaktor: (de itt legalább 2 pont a hölgyek miatt, illetve mert imádom a késő 80-as évek horrorjait)

trailer:

[kult.see] martyrs

martyrs (2008)

író: pascal laugier

rendező: pascal laugier

francia horror. ez nálam nagyon esetleges. ugye ott volt a heute tension, ami nagyon korrekt darab volt, utána meg a l'interieur, amit mindenki istenített, szerintem meg max 2/10. ezek után jött, a sokak által körbeajnározott martyrs. tartottam tőle, hogy ez se lesz túl jó (laugier saint ange még mindig várakozik a megnézendő filmek között), ráadásul nagyon erős volt a hype, hogy "ilyen véres" meg "olyan durva".

az alaptörténet szerint egy kislány, lucie, megszökik fogvatartóitól, majd évekig orvosi kezelés alatt tartják, hogy nagyjából rendbejöjjön mind testileg, mind pedig mentálisan.a szokásos, visszatérő rémálmok üldözik a lányt, aki csupán anna-t tűri meg maga mellett, aki mindent megtesz, hogy kis barátnője meggyógyuljon.

csupán  egy vágás a filmben és máris 15 évvel késöbb járunk időben, amikor is egy átlagos francia család vasárnapi reggelijét megzavarja valaki. aki nem más, mint lucie. és egy vadászpuskával elkezdi a rendecsinálást. hogy kiknek és miért kell meghalni, azt most durva spoiler lenne elmesélni.

a film nagyon erős látványvilágú és igencsak durva hangulatú. az első harmad az ázsiai, szellemekkel dúsított, horrorfilmek képi világát hozza, a középső rész, kicsit nyugodtabb, már-már unalmas szakasz, viszont ezt feledteti az utolsó harmad (melyben szinte egy szó sem hangzik el, kivéve az utolsó 5-10 percet), amely a saw filmek stilusát hozza, de azokat messze meghaladóan. itt kap értelmet a film lassú közepe, vagyis kiderül, hogy kik az elrabolt és megkínzott lányok és milyen borzalmas kisérlet áll az események mögött.

a filme befejezése pedig már-már vicces és egyben rém cinikus.

összességében talán az egyik legbrutálisabb eurohorror, amit valaha láttam. ha nem is minden idők, de az elmúlt évek filmjei közül biztosan.

jóságfaktor:

trailer:

ja igen, és ez a figura fogja rendezni a hellraiser remakejét. azthiszem nem kell tartani tőle, hogy elbaltázza, mert van érzéke a jófajta és durva horrorfilmekhez.

[kult.see] eden lake

eden lake (2008)

író: james watkins
rendező: james watkins

tavaly már áradoztam az újhullámos britt horror legkiemelkedőbb darabjáról, a the descentről. ami zseniális. így némi prekoncepcióval ültem le az eden lake elé, amely szintén britt alkotás, ráadásul ugyanazon producertől.
az alaptörténet (nagyjából spolermentesen) szerint egy fiatal pár, steve és jenny, egy hétvégi, romantikus táborozáshoz leutazik az eden tóhoz. steve itt nőtt fel és meg akarta mutatni a lánynak a tavat mielőtt beépítik. minden adott tehát egy kellemes hétvégéhez és egy leánykéréshez.
az idilli öszképet a parton felbukkanó tinédzserek rontják csak, akikkel sikerül is konfrontálódni a párosnak. és mivel thriller/horror moziról van szó, így ez nem csak sima anyázás, hanem tettlegesség is.
és itt jön az a realitás, ami igencsak kiemeli a filmet a saját műfajából. watkinsnak, bár ez volt az első rendezése, sikerült végig fentartani azt a fajta feszültséget és nyomasztó hangulatot, ami miatt a műfajt kedveljük. és ráadásul végig hiteles és reális maradt. semmi elborult túlzás, semmi százhuszonhatodszor is feltámadó gonosz. csupán pár kölyök, amilyenekkel már mindenki találkozott, és az elhatalmasodó erőszak. az egész filmből süt a realitás és az, hogy ez bizony bárkivel, bármikor megtörténhet.
hozzá kell tenni, hogy a kis huligánok szerepeire is nagyon jó figurákat válogattak, hisz mindegyikből simán kinézhető a szerepük szerinti viselkedés a valós életben is. persze szeretném azt hinni, hogy 100%-ban csak szerepet játszottak :). és ha már szereplőválogatás, mindenképpen meg kell említeni kelly reilly-t, aki nem csak tehetséges, de angol létére kifejezetten szép is. és ha már angolság. nyelvgyakorlásnak se rossz a kölykök szlengjét hallgatni, érteni.

a film nagyon jó. mind a képi megvalósitása, mint pedig maga a történet. a szereplőket már dícsértem, a forgatókönyvet is. mondhatni kötelező darab.

jóságfaktor:

trailer:

ujra.kezdes

mivel az előző blog kicsit elhanyagoltá vált és túl sok mindenkről szólt (vagy nem szólt), így most levált róla a régi blog [kult] rovata.
itt csak ilyenek lesznek es semmi személyes múltidézés (azok itt lesznek: dreamaboutthepast)